Google+

Facebook

Marosvásárhelyen hihetetlenül lehetett érezni, hogy a magyarok kisebbségben vannak... úgy néztek ránk az utcán, mint a véres rongyra. Bementünk egy pékségbe, ahol Anikót még gyorsan kiszolgálták, még nem volt más vevő, de előttem három embert szolgáltak ki, akik románul beszéltek. Aztán kissé eldurrant az agyam (amúgy is menni kellett lassan vissza a buszhoz), és szépen beálltam az eladó képébe, hogy akkor szeretném mondani, mit kérek. A csapatból egy hölgy is mondta, hogy beültek kávézni és nem szolgálták ki, a pincér rájuk se nézett. Nem tudom, ezek mennyire gyakori esetek, de elég durva érzés volt.
Utána a Királyhágónál álltunk még meg, ahol gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre. Aztán utána irány Magyarország... Az út nagy részét végigaludtam. Debrecenben még Judit és Péter leszállt, aztán már csak Budapesten álltunk meg. Onnan meg Anikó apukája hazahozott minket kocsival.
Jó lenne még visszamenni, még az 5 nap alatt is keveset láttunk, illetve kevés időnk volt mindenre. De nagy élmény volt.

Kultúrpalota. Itt még gyorsan kattintottam egyet.

Maros Megyei Tanács.

Kultúrpalota.

Angyali üdvözlet templom.

Polgármesteri Hivatal.

Ortodox templom.

Cigánypaloták minden mennyiségben.

Királyhágó.

Tündérország.