Kecskemét-Homokbánya, volt orosz laktanya

 

Óvatosan lépdelve haladsz előre az üres, elhagyatott, kifosztott épületben, kerülgetve a mindenfelé szétvert és szétszórt üveg-, wc-, mosdókagyló darabokat, téglákat, fadaraboktól kiálló szögeket és a síri csendben a saját szívverésed és légzésed hallgatod. Aztán hirtelen a közelben valami megnyikordul... 

 

Szabadon bejárható terület, de nem veszélytelen. A kollégium miatt őrző-védő szolgálat van, de ebből mi nem sokat tapasztaltunk. 

UPDATE (2025): Az épületek nagy részét felújították vagy ledózerolták és egy lakótelep épült/épül a helyén. 

Facebook-összes kép

 

Lehet, hogy csak a huzat zörgeti a nyitva lévő ablaktáblákat vagy egy pont megmaradt ajtót, de nem tudod, amíg oda nem érsz és nem látod. Ledermedsz, hallgatózol, próbálod beazonosítani a zaj forrását, aztán elindulsz tovább. Beleszagolsz a levegőbe, hátha a szag elárulja, hogy hajléktalan tanyázik a következő forduló után és megnyugodva tapasztalod, hogy a matrac, félig teli befőttesüveg, évtizedekkel ezelőtti vagy éppen csak néhány éves üvegek tulajdonosa egy ideje nem tartózkodik a közelben... 

Próbálsz minél kevesebb zajt csapni, mert nem tudhatod, hogy nem futsz-e bele esetleg egy drogosba vagy éppen üzletelőkbe és a legtöbb épületben nincs menekülési útvonal, csak szűk folyosók és egy lépcső. (Persze az sem sokkal jobb, ha egy lesötétített autó köröz egy ideje, végül néhány méternyire áll meg melletted és tudod, hogy valószínűleg rossz helyen vagy...)
A padlón lévő lyukon lelátsz az alattad levő emeletre, máshol pedig a fejed felett az imádság tart egy méretes betontömböt és benéz a tetőre nőtt fa.

Az egykori lakóépületekben szinte látod magad előtt, kik laktak valamikor itt. Valaki már harmadik színűre festette a falat, de a pörgő vakolat láthatóvá tette az összes réteget... egy régi orosz magazin oldala ott fekszik a szoba közepén, máshol egy gyerekkönyv lapjai. Valaki képet festett a falra, így próbálta otthonosabbá tenni a lakást. A szétvert kályha maradványai között a hamuban megszenesedett orosz újság darabjai...
Az ajtók egykori termékekről levakart matricákkal borítva, mintha fanatikusan rajongtak volna értük... ugyanez néhány fürdőszobában. Maggi reklámokkal kitapétázott konyhák... Életbölcsesség-graffitik minden mennyiségben. Elhagyott bugyi a porban, kitépett ajtók összegyűjtve egy szobában... Az egyik nem lakóépület termét csövesek használják wc-nek, maguk által épített tűzhellyel, a másik teremben töménytelen mennyiségű papír, minden évből. Tervrajzok, számlák, szerződések... Egy másik épületben, talán a tiszti részen deszkások építettek pályát.

Gyerekkoromtól kezdve vonzottak a város szélén álló üresen ásítozó, ablaktalan, növényekkel benőtt romos épületek. Tipikusan az a kép, amit az ember egy poszt-apokaliptikus világban elképzel. Bár egy részét felújították és laknak benne, valamint a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Kollégiuma, a Lestár Péter Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskola és a Kecskeméti Főiskola Tudósháza is itt kapott helyett az egykori orosz laktanya 1-1 épületében, mégis mintha mindenki minél távolabb akarna kerülni az egész laktanyától. Valóban olyan érzés, mintha vak szemeikkel ugrásra kész ragadozóként bámulnának... Persze lehet, hogy csak a mulandóság érzése lengi be az egészet... És persze az a tény is, hogy hajléktalanokba és kétes alakokba is könnyedén bele lehet futni (ez az ára annak, hogy a városhoz ennyire közel van). 2012-ben a kollégium őre hazafelé tartva még egy mumifikálódott holttestet is talált egy villanyoszlopra felakasztva, egy 60 év körüli férfi lett öngyilkos, hónapok óta ott lógott (cikk).

A laktanya történetéről itt található információ.