Még 2011-ben találtuk meg véletlenül a hajótemetőt és akkor eldöntöttük, hogy visszamegyünk (cikk). Viszont most a vasútállomástól a Máglya-sor felől közelítettük meg a helyet, elhaladva egy paintball pálya (egykori Kossuth laktanya területe), egy rozsdaette víztorony (már ha az) és gyártelep mellett, ahol az egyik épületben jó kis hörgős metál dübörgött, a csöppet már használhatatlan vasúti síneken keresztül.

Ezen sem fog már vonat közlekedni.

A semmi közepén...

A gáton túl viszont ez fogadott minket, ami még talán nem is állított volna meg, viszont kicsit tovább már igencsak működő telepbe futottunk, hangosan ugató kutyával (na jó, ez nagyon enyhe kifejezés, úgy hallatszott, mintha szét akarná tépni a láncot és az életét adná azért, hogy szétszaggasson minket): 

Megpróbáltuk megtalálni az ösvényt, amin még múltkor bejutottunk, de olyan sűrűn benőtte az erdő, hogy inkább feladtuk (közben persze a szúnyogok is kóstolgattak minket rendesen). 

Marad a végső verzió: a túlpartról nézzük meg a roncsokat, de hőségnek és tűző napnak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy elhalasztjuk. Azért remélem, hogy nem kell rá újabb 3 évet várni.