Egy szép júliusi nap úgy gondoltuk, hogy lemegyünk egy nap a Balatonra és megspékeljük némi urbexeléssel: Balatonaligán megnézzük a volt kommunizmus emlékeit, a Kádár-villát és Castro-villát. Tamás is jött Budapestről, őt az aligai vasútállomáson felszedtük, majd az Aliga Porttal szemben levő nagy pakolóba leparkoltunk.
Innen csak át kellett menni a part mellett északkeletre szögegyenesen futó régi aszfaltos útra, ami egyenesen vitt a múltba. Annyira, hogy a múltat elég rendesen benőtte a növényzet. Balra a régi pártüdülő uszodája inkább csak a fák felett látszott ki, amúgy minimum egy machete kellett volna a közelebb jutáshoz, az ajtókat rendesen le is zárták. Innen még gyalogoltunk egy darabig, mire Google Maps alapján megálltunk, hogy a Kádár-villának valahol itt kellene a part felé, de körbekordonozták az út két szélét és minden betakart a növényzet. Szomorúan konstatáltuk, hogy akkor a Kádár-villát közelebbről nem tudjuk szemrevételezni. Innen már az is gyanús volt, hogy a mobilkerítés nem fog véget érni egyhamar. A volt kommunista pár moziját jobb oldalt elnyelte a természet, és esélytelen volt feljutni oda is. Egyedül a Castro-villára láttunk rá, de az előtt szintén ott figyelt a kerítés, és messziről nem is mondtuk volna meg róla, hogy történelmi jelentőségű hely.
Lógó orral elindultunk visszafelé. Ahol véget ért a kordon, legyalogoltunk a part mellé, megnéztük a kikötőt, végül úgy nekiindultunk, hogy eljutottunk a régi Club Aliga (szellem)hotelhez. Persze ez is le volt hermetikusan zárva, de legalább körbejártuk. Mögötte elrejtve találtunk egy aranyos kőtemplomot, kiderült, hogy ez a református templom. Ezután bevetettük magunkat a vízbe és pácolódtunk néhány órát. De a nap még itt nem ért véget.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése