Egy néhány napos balatoni kirándulás egyik napján látogattuk meg a Kis-Balatont, ezen belül is a Kányavári-szigetet. Vonyarcvashegyről indultunk, de olyan érzésünk volt, hogy lementünk a térképről is. Jó késő délután értünk a parkolóhoz, közben többször beborult, nem voltunk biztosak benne, hogy nem kezd el szakadni az eső. Szerencsére végül a napsütés győzött.
A Kányavári-sziget a Kis-Balaton egyedüli szabadon bejárható része, mindenhol máshol vezetett túrák vannak. Szerveznek kenutúrákat is, illetve itt horgászni is lehet. A sziget bejáratánál van egy fizetős parkoló, illetve mosdó, büfékkel, más lehetőség a parkolásra nincs is. Innen egy fantasztikus fa hídon lehet bejutni a szigetre. A hídról gyönyörű a kilátás, innen látszik a Kis-Balaton teljes pompájában. Mivel elég keskeny, visszafelé volt időnk jobban nézelődni, amikor már a látogatók nagy része elindult hazafelé vagy a szállására. A sziget a Búbos vöcsök tanösvényen kényelmesen bejárható, ha minden kis ösvényt felfedezünk, akkor is 4-5 km a teljes séta. Két kilátó van, sajnos a nagyobbik le volt zárva, a kisebbik pedig folyamatosan tele volt, így kihagytuk. A sziget déli része annyira nem izgalmas, szép az erdő, de a part a növényzettől alig látszik, inkább ártéri jellege van, állatokkal sem találkoztunk. Viszont a híd lábától északra láttunk többet is a tanösvény névadójából, egész sok búbos vöcsök vacsorázott a parttól nem messze (sajnos a megfelelő objektív hiányában csak messziről látszanak). Folyamatosan hallottuk a nádi rigókat is, végül megmutatták magukat, egyet le is tudtam fotózni. Visszafelé pedig sikerült egy vízityúk családdal is találkozni. Összességében a sziget északi része nekem sokkal jobban tetszett, kalandosabb volt élővilág és látvány szempontjából is. A parkolóba visszaérve az utolsó pillanatban tudtam elrohanni a wc-re, mielőtt bezárták volna, amúgy igencsak bajban lettem volna.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése