A hazautazás napján persze, hogy ezer ágra sütött a nap, de a hideg és a durván viharos szél nem sokat változott. Nem is bántuk, hogy egy autózós, megállunk-kiszállunk-szétnézünk-megyünk tovább stílusú turistáskodást terveztünk. Az Apáti templomot leszámítva mindegyik helyen jártam már 2014-ben is. Vigyázat, hosszú poszt következik.
A balatonfüredi első nap után szomorúan konstatáltuk, hogy az időjárás semmivel sem lett jobb. Maradt a borús, ködös idő, nulla napsütés és hideg... Hó persze továbbra sem esett, viszont volt helyette zúzmara, ami vastagon beborította a tájat. És szél. Az az igazi, csontig hatoló, mindenhova bejutó, dermesztő fajta. De ez nem állíthatott meg minket terveinkben (amik azért nem voltak túlzottan kiforrottak).
Kovács Réka Éva vagyok, hivatásos fotós, kevésbé hivatásos túrázó, kalandor, urbexes, eltűnt emberek után kutató önkéntes.
2011-ben született meg ez a blog, hogy a fotóimon és leírásaimon keresztül mások is átélhessék a kalandjaimat, túrákat, felfedezéseket, megismerkedhessenek az urbex világával, bejárhassanak elhagyott helyeket, épületeket, roncsokat és romokat, valamint régi temetőket, láthassák, mennyi gyönyörű és érdekes hely van mind kis hazánkban, mind külföldön.